Az emberiség és a természet viszonya válságossá vált. A természettan egyik alaptörvénye szerint a rendezettség fenntartása illetve növelése a környezet felélésével jár együtt. A természet egyre jobban érzi az emberiség okozta terhelést. A 21. század elsõ felében dõlhet el, hogy az ember képes lesz-e fenntartható életmód kialakítására. A jelenlegi állapotok, az õsmaradványi erõforrások fogyása, a természetes környezet szegényedése, a gazdasági világrend és a zöld forradalom utáni helyzet tárgyalása után vázoljuk a fenntartható emberi élet kialakításának esélyeit.

Modern fogyasztói világunk alapkérdése, hogy élettelen vagy élõ a Világegyetem. A kétezer éve megkerült kérdésre a legújabb csillagászati, biológiai, filozófiai, információelméleti, termodinamikai kutatások adtak választ, melyek alapján bebizonyosodott, hogy a Világegyetem élõ természetû. A Világegyetem legjobban ismert égiteste a Nap. A Nap élõ természetére a józan ész alapján is fény derülhet. A Nap ugyanis öntevékeny, önmagát helyreállító, megújító, saját magát szervezõ, elektromágneses terét folyamatosan újrateremtõ égitest, óriási információáram forrása, és egységessé szervezõ tere dönti el kis energiával, hogy milyen nagyenergiájú folyamatok valósuljanak meg. A Világegyetemet átható életelv a világ alapelve, elsõ elve, hasonló a fizika elsõ elvéhez, a legkisebb hatás elvéhez. A modern társadalomtól eltérõen az ókori és az õskori szkíta-hun-magyar társadalom magaskultúrája ismerte ezeket az elsõ elveket, mélyreható tudományos eredményeket ért el, amelyek sok tekintetben megelõzik a modern tudományt, ahogy ezt az elõadásban részletes bizonyítékok mutatják be. Az élõ Világegyetem kiutat mutat az anyagi-szellemi terminátor-társadalomból az élet kiteljesedésére, a természetes érzésvilág kimûvelését segítõ, élõ társadalmak felé.