A kulturális alapú gazdaságfejlesztéshez vannak szép számmal közös hagyományok és azonos értékek, amelyeket határoktól függetlenül össze tudunk kapcsolódni egymással. Ezek az összekapcsolódások azt jelenthetik, hogy Kárpát-medencei kiterjedésű fejlesztési projekteket, programokat vagyunk képesek kezdeményezni. Ilyen fejlesztési program például az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségépítés. Miért tekinthető ez jó példának? Mindenekelőtt azért, mert ez a napjainkra az egész térségben háttérbe szorított, termesztésből kivont növény, illetve ennek nagy számú feldolgozott, természetes alapanyagból készíthető korszerű terméke – élelmiszerként, gyógyszerként, öltözetként, lakótérként, sokféle berendezési tárgyként, környezetvédő autóként és még számos más formában felhasználva, döntően kézműves termékekkel – jelentősen képes hozzájárulni az egészséges élet feltételeihez. Másrészt az ipari kender termesztésével jelentősen megnő a termőföld jövedelemtermelő képessége, melynek alátámasztására gyakorlatban is igazolt konkrét számítások állnak rendelkezésre. Továbbá ennek a növénynek nemcsak gazdasági jelentősége van, hiszen hosszú évszázadokon keresztül kultúramegtartó, kultúraközvetítő és közösségszervező, közösségépítő szerepet is betöltött.

Az elmúlt években elkötelezett és felkészült szakemberek egyre bővülő munkaközösségével sikerült feltárni és előkészíteni a korszerű kendergazdaság felépítésének – benne az érintett kézműves területek fejlesztésének - komplex feltételrendszerét, mely több, egymással összefüggő projekt eredménye. Egyrészt megvalósult egy összehangolt termesztési és feldolgozási mintaprojektet Észak-Magyarországon és Romániában (Hargita, Kovászna és Maros megyében). Ennek célja, a tapasztalatszerzés volt, meg kellett vizsgálni, hogyan termeszthető az ipari kender eltérő feltételek között. Másrészt a kenderrost textilipari feldolgozási mintaprojekt is elindult, mely már közvetlenül a népi kézművesség egyik fontos területe. Nem valószínű, hogy a következő időszakban vissza kell térnünk az egykori 19. századi termesztési és textilipari feldolgozási módszerekhez, hanem új technológiákat, új feldolgozási módszereket kell majd alkalmazni a régiek újraalkotásával. Tehát nemcsak a hagyományként élő tudásnak a felelevenítéséről és újratanításáról kell beszélnünk, hanem a jelenkorban képződő új tudást is össze kell gyűjtenünk, és ezt az új tudást kell hálózati együttműködéssel kiterjesztenünk, közzétennünk az érintett régiókban. A harmadik kezdeményezés az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségfejlesztés módszertani megalapozását szolgálta. Ennek eredményei, tudástartalmai egy kiadványban lettek közzétéve, mely rendszerezi, csoportosítja az ipari kenderből előállítható kézműves termékeket. Ezzel megalapozásra került az egész termesztési-feldolgozási rendszer: összegyűjtöttük azokat a tudáselemeket, amelyek már most léteznek, és ezeket új típusú tudásmegosztó, tudásközlő formákba helyeztük

Egy következő projektben olyan műhelymunkák és konferenciák kerültek megrendezésre, melyek a fenti folyamatot kiszélesítették és egyre több partnert kapcsoltak be Magyarországról és a szomszédos államokból, első sorban Szlovákiából és Romániából. Egy következő kezdeményezésben pedig már egy konkrét foglalkoztatási modell jött létre az ipari kender termesztésére és feldolgozására Észak-Magyarországon, illetve a Dél-Alföldön. Azokkal a gazdákkal, akik kendert termesztenek, illetve azokkal a kézművesekkel, akik már most kender alapanyagból készítenek termékeket, vagy pedig nyitottak erre.

A kenderalapú népi kézművesség ujjászervezésének – mint kulturális alapú gazdaságfejlesztési mintaprogramnak - két egyidejű alapfeltétele van: a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag előállítása, valamint korszerű, piacképes népi kézműves termékek készítése. Ugyanakkor meghatározó jelentőségű a létrehozott termékek marketingje, s ennek eredményeként piaci pozíciója, hiszen az értékek gazdasági hasznosulását meghatározóan ez befolyásolja. Ezért ebbe a fent bemutatott fejlesztési folyamatba illeszkedik, ezt egészíti ki jelen projekt alábbiakban bemutatásra kerülő kutatási tevékenysége, mely a vizuális kultúra, a képi megjelenés színvonala, minősége szempontjából vizsgálja a népi kézművesség helyzetét, illetve továbbfejlesztésének lehetőségeit a két célterületen, Magyarországon és Romániában.