- Részletek
- Szülőkategória: EFOP 5.5.2.
- Kategória: Tanulmányút összefoglalók
Projektgazda: Életfa Kulturális Alapítvány
Projekt: A vizuális kultúra fejlesztés a társadalmi esélyegyenlőségért és felzárkózásért transznacionális együttműködéssel
Projekt sz.: EFOP-5.2.2-17-2017-00083
Helyszín: Békés, Kispince u. 44.
Időpont: 2018. október 30.
Tárgy: Tanulmányút a Békés és Környéke Biokultúra Egyesület székhelyére
A tanulmányút során meglátogattuk a Békés és Környéke Biokultúra Egyesületet. A látogatás célja a kézműves élelmiszerek vizsgálata a vizuális megjelenés szempontjából.
A látogatás első szakaszában bemutatkoztak az egyesület tagjai, illetve kialakult a konstruktív párbeszéd amely már túlmutatott a bemutatkozáson. A beszélgetés során feltárultak a továbblépés és együttműködés lehetőségei. A tanulmányút szakmai beszélgetésének összefoglalója alább olvasható:
- Dimák János svájci bioswiss minősítésű biogazda. Ez a minősítés szigorúbb a haza szabályozásnál, termékei akár külföldi exportra is kerülhetnének, ha azok feldolgozási foka és mennyisége elérné a kivitelhez szükség specifikációkat. Tevékenysége elsősorban az alapanyag termelésre fókuszál, a feldolgozás minimális.
- Vendéglátóink problémaként fogalmazták meg, hogy egyesületük elöregszik és hiányzik a nyelvtudás. Van ugyan néhány cég, aki vásárol a gazdáktól, de reklámanyagaik nincsenek. Az egyesületnek van ugyan honlapja, de további marketinganyagra nincs lehetőségük, kevés pénzből élnek, forráshiánnyal küzdenek. Kismértékben ugyan, de külön-külön minden gazdának megvan az értékesítési csatornája. Összefogással nagyobb eredményt érhetnének el.
- Csávás István zöldség- és gyülmölcslé készítéssel foglalkozik. Termelnek, feldolgoznak és értékesítenek, mindezt 4 hektáron teszik. Szükségük van termékfejlesztési módszerekre, nyitottak ezügyben az együttműködésre.
- Gabri Rudolf szakértő megemlítette a Kárpát-medencei szövetség felépítésének lehetőségét, amelynek első lépése az igények feltérképezése lehet.
- Dávid Botond fotográfus, szakértő felajánlotta, hogy termékfotókat készít az egyesület tagjainak, bemutatva ezzel a termékek vizuális megjelenítésének fontosságát, a szakmailag igényes termékfotók marketingerejét.
- Koszecz Sándor a beszélgetésnek ebben a szakaszában tájékoztatta az egyesület tagjait a jelen pályázati konstrukció céljairól, feladatairól, mindarról ami az egyesület szakmai munkájának előnyére szolgálhat, hiszen az a tevékenység, amit végeznek, valós és közvetlen értékteremtő tevékenység. Ez az értékteremtés azonban kicsi kapacitással, produktivitással és így kicsi eredménnyel működik. Pedig a kézműves élelmiszertermelés és feldolgozás a térség természeti adottságait figyelembevéve kitörési pont lehetne. Ehhez azonban magas hozzáadott értékre, produktivitásra és professzionális marketingtevékenységre, vagyis vállalkozói gondolkodásmódra és tudatos fejlesztésre van szükség.
- Csarnai Erzsébet a Biokultúra Egyesület elnöke kapcsolódva a beszélgetéshez, jelezte, hogy céljuk minél több emberhez eljutni és ehhez valós PR tevékenységre van szükség. Az egyesület fő célja az egészséges életvitel kialakítása, amelyben a családokra fókuszálnak. Problémájuk azonban, hogy az egyesület elöregszik, kevés fiatal akar gazdálkodással foglalkozni.
- Pásztor Szidónia nemrég vette át édesapja gazdaságát, még ismerkedik a tevékenységszerkezettel. Elsősorban bio gabonát állítanak elő, amelyet a helyi piacon értékesít. Marketingben elsősorban a szájhagyományra épít.
- Dávid Botond szakértő megjegyezte, hogy a prémium éttermek problémája a biztos, jó minőségű beszállító megtalálása, akikre folyamatosan lehet szállítani. Ha ilyen szakmai kapcsolatok kiépíthetők, akkor az biztos piacot jelenthet a gazdáknak. Ebben a folyamatban nagyon fontos a bizalom építés, az, hogy a termék mögött valódi arcok, személyek legyenek. Azt javasolta, hogy a termékfotók a gazda profilfotójával készüljenek el.
- A tanulmányút során a szakértői csapatot az egyesület tagjai megvendégelték termékeik bemutatójával.
A tanulmányutat követően a szakértői stáb megállapította, hogy a meglátogatott egyesület Békés Megye legjelentősebb biokultúra szakmai szervezete. Ennek ellenére olyan szervezetről van szó, amelynek a potenciális lehetősége lényegesen jelentősebb, mint amit jelen helyzetben meg tud valósítani. Az előrelépés kapcsán szükséges a tagság fiatalítása. Az idősebb tagok aktívan vehetnének részt a fiatalok tanításában. A termelékenység növelése kapcsán szükség van a korszerű gazdasági- vállalkozói ismeretekre. Erre a vállalkozásfejlesztési tudásra épülhet az a marketing tevékenység, amelynek szerves része az adott termékek pozicionálása és vizuális megjelenése. A jelenleg hiányzó gazdasági- és marketing ismeretek gátolják leginkább az előrelépést, azt, hogy a természeti erőforrásokra alapozva magas hozzáadott értékű kézműves élelmiszertermelés és feldolgozás valós kitörési pont lehessen a térségben. A jelen projekt során megszülető szakmai ajánlás hatékony segítséget nyújthat a hiányzó kompetenciák kialakításában.
- Részletek
- Szülőkategória: EFOP 5.5.2.
- Kategória: Tanulmányút összefoglalók
Projektgazda: Életfa Kulturális Alapítvány
Projekt: A vizuális kultúra fejlesztés a társadalmi esélyegyenlőségért és felzárkózásért transznacionális együttműködéssel
Projekt sz.: EFOP-5.2.2-17-2017-00083
Időpont: 2018.07.26-28.
Tárgy: Kézműves kozmetikumok vizuális megjelenítésének lehetőségei
A tanulmányút rövid összefoglalója
A tanulmányút során az biokozmetikum műhely jelenlévő képviselője bemutatta a szappanfőző műhelyt, ahol megismertük a biokozmetikum létrehozásának folyamatát. A hagymányos kiskézműves mesterségre épülő termék kapcsán a termék vizuális megjelenését vizsgálták a jelenlévő szakértők.
A tanulmányút során tapasztaltak alapján megállapítottuk, hogy a műhely a hagyományos népi kismesterség autentikus képviselője. A műhely vezetője igen nagy szakismerettel rendelkezik a létrehozott terméket illetően, de annak létrehozási technológiája és megjelenési módja elmondása szerint az ötvenes évek óta nem változott. Ez alapvetően határozza meg a műhely teljesítőképességét és legfőképpen megjelenését. A korszerűtlen működés pedig megakadályozza azt, hogy a népi kultúrára épülő értékteremtés a térségi felzárkózás és esélyteremtés eszköze legyen. Pedig a természetes alapú kozmetikumokra egyre növekvő kereslet tapasztalható.
Egy, a hagyományait megőrző, de korszerű eszközrendszerrel és szemléletmóddal rendelkező műhely képes lehetne a hagyományos értékmentés mellett felzárkózást elősegítő értékteremtő tevékenységet végezni. Optimális esetben ez a hagyományos kultúraőrzésre épülő értékteremtő tevékenység a kulturális szolgáltatások között megjelenő kulturális alapú gazdaságfejlesztés lehetne, amely egy adott térség esélyegyenlőségének és felzárkózásának is eszköze lehetne. Tanulmányutunk során azt vizsgáltuk meg, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a hagyományos kultúra természetazonos értékrendje az életminőség javításának és így a felzárkózásnak az eszköze legyen.
- Részletek
- Szülőkategória: EFOP 5.5.2.
- Kategória: Tanulmányút összefoglalók
Projektgazda: Életfa Kulturális Alapítvány
Projekt: A vizuális kultúra fejlesztés a társadalmi esélyegyenlőségért és felzárkózásért transznacionális együttműködéssel
Projekt sz.: EFOP-5.2.2-17-2017-00083
Tárgy: Kézműves használati tárgyak vizuális megjelenítésének lehetőségei
A tanulmányút rövid összefoglalója
A tanulmányút során Harangozó Imre bemutatta az újkígyósi székhelyű népművészeti kiállítást, ahol eredeti erdélyi csángó és egyéb tájegységhez tartozó népművészeti tárgyak vizuális megjelenését vizsgálták a jelenlévő szakértők.
Második helyszínként a résztvevők meglátogatták Plesovszki Klára keramikus műhelyét, aki népművészeti ihletésű iparművészeti használati tárgyakat készít.
A tanulmányút során tapasztaltak alapján megállapítottuk, hogy a hagyományos kulturális értékek megmaradását segítő és a termékelőállítókat összefogó szervezetek alig rendelkeznek az innovációhoz és korszerű vizuális megjelenítést segítő ismeretekkel. Szerepük sok esetben arra korlátozódik, hogy pályázati források bevonásával és rendezvények szervezésével igyekeznek lehetőségeket teremteni tagjaik számára. Az évtizedek óta zajló tendenciákból látható, hogy ez nem elegendő a fenntarthatósághoz.
Ebből a folyamatból kilépés lehet a népi iparművészeti termékek előállítása, amely formakultúra már jobban alkalmazkodik a jelen igényeihez, de itt is hiányzik a kultúraközvetítő tárgy tudatos felépítése.
- Részletek
- Szülőkategória: EFOP 5.5.2.
- Kategória: Tanulmányút összefoglalók
Projektgazda: Életfa Kulturális Alapítvány
Projekt: A vizuális kultúra fejlesztés a társadalmi esélyegyenlőségért és felzárkózásért transznacionális együttműködéssel
Projekt sz.: EFOP-5.2.2-17-2017-00083
Helyszín: Csíkszentdomonkos, Tájház
Időpont: 2018. március 2-4.
Tárgy: Tanulmányút a székelyföldi népi kézművesség tájház formájának megtekintésére, vizuális kultúrájának tanulmányozására
A tanulmányút során meglátogattuk a csíkszentdomonkosi tájházat, ahol a székelyföldinépi kézművesség tájházi formáját tekintettük meg és ennek kapcsán a megjelenített vizuális kultúráját tanulmányoztuk. A tanulmányút előkészítő és bevezető alkalom volt a projekt alap célkitűzéseinek megvalósítására.
Vendéglátónk Majorchik Irén volt, aki saját erejéből vásárolta meg a gyűjteménynek helyet adó házat és építette fel az a régi tudást, hagyományos műveltséget megőrző központot, amely ma az erdélyi kenderfeldolgozás egyik bázisa.
Elmondása szerint hatvan dekagramm ipari kendermag termesztéssel kezdték a munkát. Mára már több rendezvényt, fesztivált valósítottak meg. A helyet szűkebb és tágabb környezetében ismerik, elismerik.
Irén néni elmondása szerint az idős csíkszentdomokosi asszonyok még jól emlékeznek arra, hogy hogyan kellett az ipari kendert termeszteni?
„Május volt a vetés ideje. Szent Annakor kellett nyűni a virágos kendert. Azt azután szárítani és áztatni kellett, hogy ne maradjon késő őszre, mert jött a magoskender időszaka. A virágos kender finom volt, különösen, ha jó sűrűn volt vetve. Amikor kivagdaltuk, olyan finom volt, akár a selyem. Arra nagyon vigyáztunk, hogy jó legyen az áztatás. Kévékbe kötöttük és csiptetőkarókkal jól lenyomtattuk a vízben. Egy hét után próbát vettünk, és ha jól kiázott, kiszedtük, kimostuk, és kert mellé állítva szárítottuk. A magos kender magját kicsépeltük. A feldolgozás a vagdalással kezdődött, utána fejekbe kötöttük, és kenyérsütés után még a kemencébe is betettük egy éjszakára, hogy jól kiszáradjon. Hajnalban fogtunk hozzá a tiloláshoz. Amikor kész volt a törés, akkor kezdődhetett a finomítás a gerebenelés. Ezt azután megfontuk és megszőttük vegyesen lennel, vegyesvászonnak hívtuk. A mezei munkák végeztével kezdődhetett a fonás. A kész fonalat mosókalákában mostuk ki. Böjti időig meg kellett ezzel lenni, mert akkor már jött a szövés: ágyneműt, derékalj- és párnahuzatot, törülközőket, törlőkendőket, alsóruhának való vásznat, mindent ebből szőttünk meg. Volt, aki festette, csíkos szőttest szőttek belőle, és ruhának (rokolyának) varrták meg. Tavaszig, amikor ismét kezdődött a mezei munka, készen voltunk mindennel.”
Miért éppen a kender?
„A székelyek gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len – rostjából különböző textíliák készültek. Ha gyapjúszőttesből készültek a felsőruhák, kender- és lenvászonból varrták a testi ruházat egyes darabjait. Ezenkívül a lakás és a háztartás, valamint a gazdaság területén hasznosították sokrétűen a házilag előállított textíliákat. Ugyanakkor jelentős értéket képviselt az a sok kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás melléktermékeként elhulló részekből fontak, szőttek, sodortak. Hajdanában a kenderföldek a falu legjobb részében voltak. Értéküket az is jelzi, hogy a székely leány hozományba kapta a kenderföldet, annyit, amennyin megtermelhették a család szükségletére a kendert. Két-három családnak külön kenderáztató tava volt, de ha közösen használták, például egy tizes, akkor is igen megbecsülték. A feldolgozás elsősorban asszonyi munka volt, a férfiak dolga a kenderföld megművelése (szántás és trágyázás) volt. Legalább olyan fontos volt a ganézókaláka, mint az asszonyoknak a szapulás és kenderáztatás, a tavak felvigyázásában szintén a férfira hárult a főszerep. A kötélverés már férfimunka volt, és övék volt a feladat, hogy elkészítsék a szerszámokat, amelyeket, egy-két tartozékot kivéve, fából faragtak, még az osztovátát is.”
Az ipari kender termesztése ugyanakkor az egész Kárpát-medencében elterjedt volt, a világ kendertermesztésének a Kárpát-medence jelentős részét adta. A kender igazi univerzális növény, amelynek minden része hasznosítható. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet kulturális alapú gazdaságfejlesztés célzó Kárpát-medencei kenderprojektje során kilencven féle terméket azonosítottak be a ruházattól az élelmiszeren és kozmetikumokon át egészen az építőiparig.
Olyan növényről van szó, amely a Kárpát-medencében bárhol gazdaságosan termeszthető, amely feldolgozásának tudása, kultúrája ma még élő hagyomány, de amely jelenleg nem tudja betölteni az őt megillető helyet.
Tanulmányutunk során megállapítottuk, hogy a hagyományos kultúra olyan erőforrás, amely a helyi természeti- és társadalmi adottságokra épül, az adott tájegység lehetőségeit tárja fel.
A hagyomány ismerete a helyi emberek kultúrájának szerves része. Ez az az erőforrás, amelyre építeni lehet.
Mára azonban ezen erőforrások korszerű hasznosításának lehetősége meggyengült, a hagyomány nem az értékmegújításra, hanem a megőrzésre fókuszál. Így bár identitás megőrző szerepe kétségtelen, de kevésbé tudja betölteni életminőségjavító szerepét. Kutatásunk azon lehetőségek feltárására koncentrál, amelyek az identitás megőrzése mellett a mai kor igényeit is ki tudják elégíteni.
Ezért projekt munkánk során meg kívánjuk ismerni azokat az értékeket, amelyekre építeni lehet, amelyekből el lehet indulni. Ugyanakkor keressük a korszerű, XXI. századi megvalósulási formákat is, hiszen azt tapasztaljuk, hogy erőteljes kulturális- és gazdasági megújulás ott tud megtörténni, ahol a hagyomány értékteremtő alapjából kiindulva a mai kor kihívásaira tudunk válaszokat adni.