Bejelentkezés

A kapott eredmények összevetése országok szerint

A kapott eredményeket a két országra vonatkoztatva hasonlítjuk össze. Elsősorban azokat a különbségeket vesszük szemügyre, amelyek szignifikánsnak mondhatók, illetve jelentősen eltérnek a két országra nézve és szakmai szempontból is meghatározók.

A nemek aránya szignifikánsan eltér a két szakembertípus között (kézműves és vizuális), vagyis a kézművességgel inkább nők, a vizualizációval inkább férfiak foglalkoznak. Ha a nemek arányát országok szerint vizsgáljuk, szintén szignifikáns különbséget kapunk. Mivel jóval több a vizuális szakember a romániai mintában, így nem meglepő, hogy a romániai mintában jellemzően több a férfi, mint a nő.

A magyarországi szakemberek közt jellemzően több az idősebb, míg a romániai szakemberek közt jóval több a fiatal felnőtt. Ez eredményezheti a végzettségek közötti szignifikáns különbségeket is. A magyarországi szakemberek jellemzően szakiskolai vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek, míg a romániai szakembereket egyetemi vagy ennél magasabb végzettség jellemzi.

Érdekes viszont, hogy jelentős különbséget kapunk országonként, ha azt vizsgáljuk, milyen formában végzik tevékenységüket. Romániában jellemzően több a főállásban tevékenykedő szakember, míg Magyarországon jellemzően hobbiból végzik a tevékenységüket.

A többi kérdésnél a kis elemszám miatt nem jött ki szignifikáns összefüggés, de a kapott eredmények alapján ismertetjük a két célcsoport jellemzőit.

A foglalkozást tekintve szektorok szerint nincs különösebb eltérés a két ország szakemberei között. A nem dolgozók esetében viszont a romániai szakemberek közt nagyobb az aránya a háztartásbelieknek. Mindkét országban a legtöbben gazdálkodnak vagy vállalkozásban dolgoznak, de e tekintetben is jóval nagyobb arányban dolgoznak e szférában a romániai szakemberek, míg a magyarországiak közt többen dolgoznak az állami és önkormányzati szektorban.

A kézműves tevékenységet összehasonlítva elmondható, hogy nagyjából ugyanazokat a mesterségeket űzik, csak különböző arányban. Ami különbség: csak a romániai szakemberek közt találtunk olyat, aki pintér vagy üvegkészítéssel foglalkozik, míg csak a magyarországi szakemberek közt van olyan, aki csipkekészítéssel, kenyérsütéssel, cserépkályha-készítéssel foglalkozik.

A magyarországi szakemberek nagyobb arányban tanulták a kézművességet szakiskolában vagy helyi kézműves csoportban, a romániai szakemberek közt többen maguktól, internetről vagy más településen élő mestertől tanultak.

A tevékenységük anyagi finanszírozását nézve mindkét országban elsősorban saját tőkéjüket használják erre a célra, illetve a termékek eladásából származó bevételt. Ez utóbbi esetében jóval nagyobb arányban tudják a romániai szakemberek visszaforgatni a bevételüket, de ez nem meglepő, hisz jóval többen tudnak ebből főállásban megélni.

A magyarországi szakemberek valamivel többen (11 százalékponttal) tartoznak civil szervezethez, és jóval több (15-el) a szervezeteik száma is, mint a romániai szakembereké.

A termékeik értékesítéséhez és bemutatására használt eszközök szempontjából nincs jelentős eltérés a két célcsoport között. Mindkét országban főként a személyes kapcsolataikat, a kézműves vásári standot és facebook személyes oldalt (a bemutatásnál) használják. Kisebb különbségek megfigyelhetők a facebook üzleti oldal esetében (a romániai szakemberek ezt inkább használják), a saját értékesítő helyiségnél (ezt a magyarországi veszik inkább igénybe), valamint a képes prospektus, instagram, blog, kézműves honlap kapcsán (ez utóbbiakat szintén inkább a romániai szakemberek használják).

Igényeiket nézve mindkét célcsoport egyetért abban, hogy úgy értékesítésre, mint bemutatásra szükségük lenne saját honlapra, nem saját honlapra, és másokkal közös üzlethelyiségre.

A romániai szakemberek viszont jobban szeretnék használni a vásári standokat és a személyes kapcsolatokat is, míg a magyarországi szakembereknek inkább a termékeiket felvásárló cégekre lenne szükségük.

A két ország szakemberei nagyjából megegyeznek abban, hogy milyen okból nem tudják használni az eszközöket: nincs elég pénzük rá, nem értenek eléggé az értékesítéshez, marketinghez és a pályázatíráshoz. A romániai szakemberek számára fontos ok, hogy nincs elég kapcsolatuk kézműves termékeket felvásárló, értékesítő cégekkel, valamint, hogy nincs elég információjuk rendezvényekről, nincs kapcsolatuk más kézműves szakemberekkel.

A magyarországi szakemberek esetében a fentiek mellett fontos még, hogy nem tudnak idegen nyelven kommunikálni.

Mindkét célcsoport egyetértett abban, hogy szükség van képzésekre, táborokra, iskolai kézműves foglalkozásra, műhelyekre. A romániai szakemberek szerint szükség van közös üzlethelyiségre, termelői üzletláncra, önkormányzati támogatásra és törvényre.

A magyarországiak az adattárat, honlapot, érdekképviseletet emelték ki.

A kézműves kultúra vizualizációjával foglalkozó szakemberek esetében elmondható, hogy a magyarországi szakemberek valamivel jobban ismerik azt, hogy a kézműves szakemberek milyen eszközöket használnak a termékeik bemutatására, értékesítésére, mind a romániai szakemberek, viszont mindkét csoport esetében elmondható, hogy nincsenek teljesen tisztában ezzel.

A kézműves szakemberek ismeretbővítése kapcsán is láthatók különbségek a két ország vizuális szakemberei között. A magyarországi kézműves szakembereknek nincs annyira szükségük a közösségi oldalak használatának megismerésére, valamint kapcsolatépítésre, mint ahogy azt gondolnák, viszont marketing ismeretekre annál inkább. A romániai szakemberek az internetes ismereteket értékelik alul, valamint szintén a közösségi oldalak használatát. De mindkét ország szakemberei jól látták azt, hogy fontos a fotózási és pályázatírási ismeretek átadása.

A kulturális alapú gazdaságfejlesztéshez vannak szép számmal közös hagyományok és azonos értékek, amelyeket határoktól függetlenül össze tudunk kapcsolódni egymással. Ezek az összekapcsolódások azt jelenthetik, hogy Kárpát-medencei kiterjedésű fejlesztési projekteket, programokat vagyunk képesek kezdeményezni. Ilyen fejlesztési program például az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségépítés. Miért tekinthető ez jó példának? Mindenekelőtt azért, mert ez a napjainkra az egész térségben háttérbe szorított, termesztésből kivont növény, illetve ennek nagy számú feldolgozott, természetes alapanyagból készíthető korszerű terméke – élelmiszerként, gyógyszerként, öltözetként, lakótérként, sokféle berendezési tárgyként, környezetvédő autóként és még számos más formában felhasználva, döntően kézműves termékekkel – jelentősen képes hozzájárulni az egészséges élet feltételeihez. Másrészt az ipari kender termesztésével jelentősen megnő a termőföld jövedelemtermelő képessége, melynek alátámasztására gyakorlatban is igazolt konkrét számítások állnak rendelkezésre. Továbbá ennek a növénynek nemcsak gazdasági jelentősége van, hiszen hosszú évszázadokon keresztül kultúramegtartó, kultúraközvetítő és közösségszervező, közösségépítő szerepet is betöltött.

Az elmúlt években elkötelezett és felkészült szakemberek egyre bővülő munkaközösségével sikerült feltárni és előkészíteni a korszerű kendergazdaság felépítésének – benne az érintett kézműves területek fejlesztésének - komplex feltételrendszerét, mely több, egymással összefüggő projekt eredménye. Egyrészt megvalósult egy összehangolt termesztési és feldolgozási mintaprojektet Észak-Magyarországon és Romániában (Hargita, Kovászna és Maros megyében). Ennek célja, a tapasztalatszerzés volt, meg kellett vizsgálni, hogyan termeszthető az ipari kender eltérő feltételek között. Másrészt a kenderrost textilipari feldolgozási mintaprojekt is elindult, mely már közvetlenül a népi kézművesség egyik fontos területe. Nem valószínű, hogy a következő időszakban vissza kell térnünk az egykori 19. századi termesztési és textilipari feldolgozási módszerekhez, hanem új technológiákat, új feldolgozási módszereket kell majd alkalmazni a régiek újraalkotásával. Tehát nemcsak a hagyományként élő tudásnak a felelevenítéséről és újratanításáról kell beszélnünk, hanem a jelenkorban képződő új tudást is össze kell gyűjtenünk, és ezt az új tudást kell hálózati együttműködéssel kiterjesztenünk, közzétennünk az érintett régiókban. A harmadik kezdeményezés az ipari kenderre épülő népi kézművesség és közösségfejlesztés módszertani megalapozását szolgálta. Ennek eredményei, tudástartalmai egy kiadványban lettek közzétéve, mely rendszerezi, csoportosítja az ipari kenderből előállítható kézműves termékeket. Ezzel megalapozásra került az egész termesztési-feldolgozási rendszer: összegyűjtöttük azokat a tudáselemeket, amelyek már most léteznek, és ezeket új típusú tudásmegosztó, tudásközlő formákba helyeztük

Egy következő projektben olyan műhelymunkák és konferenciák kerültek megrendezésre, melyek a fenti folyamatot kiszélesítették és egyre több partnert kapcsoltak be Magyarországról és a szomszédos államokból, első sorban Szlovákiából és Romániából. Egy következő kezdeményezésben pedig már egy konkrét foglalkoztatási modell jött létre az ipari kender termesztésére és feldolgozására Észak-Magyarországon, illetve a Dél-Alföldön. Azokkal a gazdákkal, akik kendert termesztenek, illetve azokkal a kézművesekkel, akik már most kender alapanyagból készítenek termékeket, vagy pedig nyitottak erre.

A kenderalapú népi kézművesség ujjászervezésének – mint kulturális alapú gazdaságfejlesztési mintaprogramnak - két egyidejű alapfeltétele van: a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag előállítása, valamint korszerű, piacképes népi kézműves termékek készítése. Ugyanakkor meghatározó jelentőségű a létrehozott termékek marketingje, s ennek eredményeként piaci pozíciója, hiszen az értékek gazdasági hasznosulását meghatározóan ez befolyásolja. Ezért ebbe a fent bemutatott fejlesztési folyamatba illeszkedik, ezt egészíti ki jelen projekt alábbiakban bemutatásra kerülő kutatási tevékenysége, mely a vizuális kultúra, a képi megjelenés színvonala, minősége szempontjából vizsgálja a népi kézművesség helyzetét, illetve továbbfejlesztésének lehetőségeit a két célterületen, Magyarországon és Romániában.

Kultúra és gazdaság kölcsönhatásának különleges, eddig kellően nem hangsúlyozott jelentősége van Magyarországon és a környező államokban, különösen a jelenleg határokkal elválasztott, ugyanakkor egykor szervesen összetartozó régiókban. Határokon átívelő kulturális és közösségi alapokon működő gazdaságfejlesztési program még nem indult, ezért különösen fontos a szerepe azoknak a kezdeményezéseknek, melyek konkrét célja a perifériára szorult térségek felzárkózásának segítése a kulturális értékek gazdasági hasznosulása által. Az értékek ugyanis képesek megtartó erővé válni, képesek a helyben maradást és a gyarapodást szolgálni. Ezt a megközelítést ki lehet, és ki kell vetíteni a Kárpát-medencében az egymással szomszédos államokra, különösen a közös elveken nyugvó fejlesztéspolitika által érintett európai uniós tagállamokra. Így jutunk el a kulturális alapú gazdaságfejlesztéshez, mint érték- és közösségközpontú tevékenységhez. Ebben nem egyszerűen arról van szó, hogy összegyűjtjük és közzétesszük a kitűnő példákat (az ún. „jó gyakorlatokat”) – mely persze önmagában is rendkívül fontos, hasznos és szükséges tevékenység –, hanem ezt meghaladva, tapasztalatainkat és főleg erőforrásainkat egyesítve, innovatív, komplex összehangoló tevékenységgel határokon átívelő fejlesztési programlehetőségeket tárunk fel és indítunk útjukra.

A lehetőségeink első sorban abból fakadnak, hogy a különböző államokban, régiókban élő közösségek rendelkeznek azonos értékekkel, hagyományokkal és ezekre az azonos értékekre, hagyományokra építve határokon átívelő, kulturális alapú gazdaságfejlesztési programok indíthatók, melyekben tevékenységüket azonos célok érdekében végző, azonos értékeket, hagyományokat átörökítő közösségek innovatív fejlesztési együttműködése valósul meg az adott tevékenység megújítása, korszerűsítése érdekében.  A feltételek létrejöttek ahhoz, hogy a Kárpát-medencében élő közösségeknek azonos, értékalapú fejlődési jövőképe és nagy, közös fejlesztési céljai is legyenek

A Guzsalyas Alapítvány hatása a térség kézműves mesteremberek jelenlétére és oktatói folyamatokra (Formális, non-formális oktatási rendszerekben): 

Játszóházvezetői tevékenységek:

  1995-ben a Guzsalyas Játszóház beindításakor a játszóház, mint tapasztalaton alapuló oktatási forma ismeretlen volt. E fogalom bevezetése, megismertetése a munkatársakra hárult, valamint a táncházakban a népi gyermekjátékok (énekes, vonulós, sportos) oktatása, amivel a gyermektáncházban ismerkedhettek meg a gyermekek, azok szülei és pedagógusok, az óvodai oktatási rendszer hiányossága volt. Ezt a hiányosságot felismerve az óvodai pedagógusok felkérésére mozgásos, énekes gyermekjáték- és kézműves foglalkozásokat ajánló programot dolgoztak ki óvodai csoportok számára. A kezdeti nehézségek után, az óvodai módszertani napok egyik tematikája az óvónők által bemutatott (többnyire a Guzsalyas munkatársaitól elsajátított) népi gyermekjátékok lettek. Idővel több betanító jelent meg Sepsiszentgyörgyön és Kovászna megyéből, a Háromszék Táncegyüttes munkatársai  is külső betanítókként dolgoztak az óvodákban, kisiskolás osztályokban. Az Erdélyi Magyar Néptánc Szövetséggel együttműködve pedagógusok számára játszóházvezetői képzés anyagát dolgozták ki, ami népi gyermekjáték, néptánc, kézműves foglalkozások ismeretanyagot foglaltak össze, kisgyerekek számára oktatható módszertanban. Ezt a szakanyagot, kisebb módosításokkal akreditálta a Hargita Megyei Tanfelügyelőség, így a pedagógusok beiktathatták a tanügyi pontrendszerbe.

A Guzsalyas Alapítvány programajánlatát - kézművesség, népi ünnepkörökhöz kötődő rendezvények - a Tanulók palotája is átvette, valamint az egyházak mellett működő (vasárnapi iskolák) gyermekprogramok vezetői is.

Kézművesek megjelenése Sepsiszentgyörgyön: Az utóbbi 10-15 évben egyre nagyobb számban jelennek meg vásárokban, rendezvényeken, azok a kézművesek, akik a Guzsalyas Alapítványnál rövidebb, hosszabb ideig tanultak, főként fazakasok és nemezkészítők, de olyan tűzzománc - készítő is van aki az alapokat ott tanulta meg. 

Érdekességként: a 2019 évi Kovászna Megyei Orvosi Kamara által szervezett  XIV. Háromszéki Orvosnapok alkalmával ajánlott szabadidős tevékenységként, szellemi kikapcsolódásként a résztvevő orvosok közül kerámia és tűzzománc kiállítást szerveztek, azok az orvosok, akik a Guzsalyas Alapítvány tanfolyamaira járnak.

KÖVETKEZTETÉSEK,

AJÁNLÁSOK:

  1. Úgy építeni ki  tevékenységet, hogy az a közösség része, beilleszkedő eleme legyen
  2. Csak minőségi terméket ajánljon, a kézműves termékek előállítása hosszas folyamat, de a minőségi munka megtalálja a fizetőképes vevőkört.
  3. Folyamatos önképzés, szervezett formában vagy egyénileg.
  4. Legyen fogékony a megjelenő igényekre, de úgy , hogy az ne hasson ki a termékek minőségére.
  5. Őrizze meg függetlenségét a szabad alkotás lehetősége miatt. 
  6. Használja a technika adta lehetőségeket, újításokat, amik lehetővé teszik a munkafolyamatok felgyorsítását, de úgy, hogy az ne veszítse el kézműves jellegét.

Guzsalyas Alapítvány

A Guzsalyas Alapítvány 1998 óta működik, 2002 óta Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatallal közösen, FARE támogatással létrehozott , Míves Házban. Két felszerelt műhellyel, kiállító és előadóteremmel, irodahelyiséggel rendelkezik. 

Tevékenységi köre:

-          Gyermektáncház

-          Gyermekeknek szervezett kézműves foglalkozások

-          Gyermekeknek szervezett ünnepköri tevékenységek és rendezvények

-          Felnőtteknek szervezett ünnepköri rendezvények

-          Óvodákban, iskolákban népi gyermekjáték, néptánc oktatás

-          Pedagógus képzés népi hagyományok témakörben

-          Felnőttképzés – szaktanfolyamok

-          Kiállítás, konferenciaszervezés a témakörben

-          Táborszervezés

-          Kézműves termékek előállítása – nemez, kerámia, tűzzománc, csigolyából font termékek

Termékmegjelenítés formái:

  1.   Évente minimum 7 alkalommal (farsangi rendezvény, húsvéti rendezvény, gyermektábor, felnőtt szaktábor, szüreti mulatság – táncház évadkezdés, kézműves kiállítás, regölés) újságcikkek jelennek meg a megyei , erdélyi hatókörű médiában (Háromszék Napilap, Sláger Rádió, Marosvásárhelyi rádió, stb.), esetenként a magyarországi TV adásokban
  2.   Facebook oldal – havi rendszerességgel jelennek meg a termékekről  grafikus által készített népszerűsítő anyagok.
  3.   Napi, heti rendszerességgel saját készítésű fényképek termékekről, munkafolyamatokról
  4.   Rövidfilmek, TV szereplések, riportok
  5.   Katalógus
  6.   Szórólapok
  7.   Banner a rendezvényekről
  8.   Vásárokon való részvétel

Az alapítvány kézműves oktatói (állandó alkalmazottak) – rendszeresen vesznek részt szakmai képzéseken,  továbbképzéseken, így állandóan bővíteni tudják oktatói tevékenységüket és termékskálájukat.

A termékmegjelenítéshez szükséges anyagi forrást általában külső forrásokból fedezik (pályázatok, támogatások).

! A kézműves termékek motívumvilága a vásárlói igényekhez alkalmazkodva inkább feldolgozott, újragondolt, stilizált népi motívum, iparművészeti, a megrendelések mintegy 10%-át teszi ki a népi motívumokkal díszített termékek.

Erősség:·        

  •  Saját székhely, szakképzett alkalmazottak, 
  •  24 éves oktatói tevékenység                ·        
  •  Bő termékskála·   
  • csoportban együttdolgozás, különböző szakképesítésű csoporttagokkal
  • folyamatos kommunikáció csoporton belül, ez által képesség az állandó újításra

Hiányosság

-          A kézműves termékek esetében nincs  meghatározva a célközönség, a megrendelések véletlenszerűek.

-          Kommunikációs szakember hiánya

 

 

Alkategóriák